Gyászjelentés - Szkordiliszné dr. Czitrovszky Ilona

2022. április 26

Megrendülten és mély fájdalommal értesítünk mindenkit, aki ismerte és szerette - kollégákat, növendékeket, szülőket - hogy zongoratanárnőnk, Szkordiliszné dr. Czitrovszky Ilona, Isu néni hosszú és méltósággal viselt betegség után 2022. április 15-én visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Drága emlékét megőrizzük, kedves lényét sosem felejtjük, hiánya a tanári karból felfoghatatlan!

Temetése református szertartás szerint 2022. május 6-án, pénteken 14.00 órakor lesz a kistarcsai temetőben.

(2143, Kistarcsa, Aulich Lajos utca 2.)


Váray-Major Zsófia visszaemlékezése:

Személyes búcsú Czitrovszky Isu nénitől, "Üzenet az Örökkévalóságba"

2022. április 15-én, Nagypéntek hajnalán hosszú, méltósággal viselt betegség után visszatért Teremtőjéhez Szkordiliszné Dr. Czitrovszky Ilona, Isu néni, zeneiskolánk zongora tanszakának egyik alappillére, egykori zongoratanárom, kedves kolléganőm.

Mikor megtudtam, hogy már csak pár napig lehet közöttünk, kétségbeesve hívogattam telefonon, mert mindenképpen beszélni akartam vele még egyszer, utoljára. Sajnos már nem tudta felvenni a telefont, csupán egy üzenetet írtam neki, melyet szívem legmélyén remélek, hogy megkapott:

"Drága Isu néni! Nem tudom, hogy el tudod-e olvasni az üzenetemet. Köszönök Neked Mindent! Köszönöm, hogy "zenei Anyukám" voltál, hogy zenei pályára mehettem a segítségeddel! Ne haragudj, hogy sok nehézséget is okoztam Neked! Örökre hordozom a szívemben a jó példát, melyet adtál nekem! Isten áldjon Téged! Imádkozunk Érted"!



Mióta elmentél, egyre több emlék és élmény tör föl bennem, mely által személyednek jelentősége még inkább felértékelődik az életemben. Milliónyi lelki és szellemi kincset hagytál ránk, melyek kiapadhatatlan forrásként tovább élnek itt a zeneiskolában, a növendékeid által és a gondolataimban. Sokszor hallani vélem kedvesen csengő hangodat, hallom cipőd játékos kopogását, ahogy végig mégy a folyosón, s hallom, ahogy tanítás után fáradtan, de lelkesen Chopin-etűdöket gyakorolsz a 18-as teremben. Látom magam előtt, amint a tanszaki hangversenyeken elegánsan kiöltözve választékosan beszélsz a szülőkhöz, hallom, amint megdicséred az ügyes növendékeket, látom, amint a kezed megérinti a zongorabillentyűket a hangverseny kezdetén, s érzem, ahogyan elsuhanunk egymás mellett a farsangi tánc próbáján. Nagyon hiányzol!

Köszönöm, hogy része lehettem az életednek, s hogy annyi energiát fektettél belém, örökre hálás leszek azért, ahogyan szakmailag vezettél, s hogy ennyi mindent megmutattál nekem a világból! S köszönöm, hogy elhívtál Gödöllőre tanítani és a kollégád lehettem!

Különleges tapasztalat volt gyermekként a családi életed részesének lenni, ebbe a nemzetközi közegbe bele-belecseppenni, melyben hol angolul, hol görögül, hol oroszul vagy éppen olaszul beszéltél a családtagjaidhoz vagy a telefonban a barátaidhoz.

Köszönöm, hogy láttattad velem: a zeneoktatásnál alig van szebb pálya, hiszen a zene által egy olyan nyelvet birtokolhatunk, amellyel megfoghatatlan dolgokról is beszélhetünk, és egyedülálló lehetőség van a kezünkben az által, hogy a tanórákon oly mély és személyes kapcsolatot tudunk kialakítani tanítványainkkal.

Köszönöm, hogy nem pusztán zongorázni tanítottál, hanem a zenét olyannak mutattad be, mint amilyen maga az élet, hogy az annak a hangok és ritmusok által való misztikus leképződése. Köszönöm, hogy Grieg zenéjének kapcsán megmutattad a norvég fjordokat, hogy Debussy zenéjének felfedezése közben együtt nézegettük Monet és Manet festményeit, hogy megmutattad a világ nagy zongoristáit úgy is, hogy számtalanszor elvittél magaddal hangversenyre a Zeneakadémiára.

Az igazi értékek mély tiszteletére tanítottál, s ezzel életre szóló motiváló erőt tudtál mozgósítani bennem.

Mindig csodálattal töltött el az Időhöz való viszonyod: az egyik pillanatban leányaiddal kamarazenéltél, a másikban már az ebédet főzted, vagy épp barkácsoltál, kertészkedtél a ház körül. Majd pályázatot írtál angol nyelven, később olasz szöveget fordítottál. Szakértői véleményeket fogalmaztál, majd az esti hangversenyen szólóban Rachmanyinovot játszottál. Sosem találkoztam olyan emberrel, aki a nap 24 órájában ennyi hasznos dolgot tudott volna elvégezni.

Általad tanultam meg igazán kitartóan és szorgalmasan dolgozni; megtanultam, hogy a tudás belső tartást ad, ezért azt egész életünkben gyarapítani kell. Megtanultam, hogy az eredményekhez gyakran keserves és fárasztó az út vezet, de mégis megéri gyakorolni, mert egy szép hangversenynél nagyobb öröm aligha létezik a földön. Köszönöm, hogy rám pirítottál, ha megkísértett a lustaság, ugyanakkor jólesett, ha sok gyakorlás után megdicsértél, amikor valójában megérdemeltem. Azt hiszem, nem véletlen, hogy ilyen sok továbbképzős növendéked volt, akik nem akartak ebből a csodálatos közegből kiszakadni.

Szigorú életviteled mellett azonban minden mókában részt vettél: számtalan ötlettel varázsoltad el az iskolai farsangi műsorokat. S milyen bátran utaztál, akár egyedül is a világ minden pontjára: nemzetközi konferenciákra és hangversenyekre!

Érzem, most is ott vagy velem a tanteremben számtalan briliáns és ötletes hasonlatoddal, amivel könnyebben oldhatom meg a növendékekkel a felmerülő technikai és előadói problémákat.

Életedben és halálodban is fegyelmezett és méltóságteljes maradtál, megmutattad, hogyan kell alázatos szívvel elfogadni Isten akaratát!

Nem fogom tudni Neked viszonozni mindazt, amit tőled kaptam, de a zene iránti szeretetet és az örök értékek melletti elköteleződést tovább tudom adni a növendékeimnek és a gyerekeimnek. Ez a faladatom, ez a feladatunk, a te példádat követjük!

Isten Veled, s várj reánk, míg találkozunk a Teljességben!